Mountainbike
A Mountain Bike az 1980-as évek elején indult hódító útjára, kifejezzetten a terepen bringázás követelényeihez építették.
Az azóta eltelt 30 évben milliók kedvelték meg az új sportágat, akár verseny, akár rekreációs céllal. A gyártók természetesen követték a vásárlói igényeket, így ma már a Mountain Bike (MTB) számos szakágra „szakadt szét”, és minden területnek megvan a maga „célgépe”:
Cross country (XC) / maraton merev vázas
A modern MTB-k közül ezek hasonlítanak legjobban az „ős” montikhoz.
A hátsó kerék rugózatlan, az első teleszkóp 80-100 mm rugóúttal rendelkezik. Az XC és maraton versenyeken a táv leggyorsabb teljesítése a cél, a versenyzők jelentős szintkülönbséget küzdenek le, mind fel-, mind lefelé, így a bringák felépítése is ennek megfelelő. Természetesen a MTB nem csak az élsportolóké, a hétköznapi sportoláshoz, terepen túrázáshoz is ez a kerékpár típus a legmegfelelőbb. Az XC bringa széles áttétel tartománnyal rendelkezik, hogy nyergében a meredek emelkedőket is le lehessen küzdeni, a megállást általában ma már tárcsafékre bízzák!
XC / maraton össztelós
A felhasználási területe azonos a merevvázas XC bringákéval, a különbség a hátsó kerék felfüggesztésében van, ezeknél kiviteltől függően 60-100 mm-t rugózik a hátsó kerék is. Ennek nemcsak a kényelem fokozás a célja, egy jól felépített full-telós maraton géppel gyorsabb és biztonságosabb a lejtőzés kemény- sziklás terepen, valamint meredek emelkedőn is jobb a hátsó kerék tapadása!
Hátrányaként mindössze a csekély túlsúly (karbon vázaknál ez már elenyésző), illetve a borsosabb ár említhető!
29’er
A 29”-os kerékméret használata a megszokott 26”-ossal szemben az utóbbi pár évben kezdett elterjedni, először csak egy újabb hóbortnak tűnt az Egyesült Államokból.
A nagyobb kerékméretnek számos előnye van terepen, aminek igen egyszerű fizikai okai vannak: A nagyobb átmérőjű külső gumi nagyobb felületen érintkezik a talajjal, így jobb a tapadása mind a kanyarokban, mind a meredek emelkedőkön, itt jóval később „kapar” el a hátsó kerék. A 29”-es kerék ezenfelül a talaj egyenetlenségeken is könnyebben gurul át, mint kisebb „tesvérei”. Nem elhanyagolható indok a nagy kerék mellett, hogy nagyobb vázméretekben(Kb. 180cm-től magasabb egyéneknek) arányosabb az egész gép kinézete, természetesen kis méretekben(15-16”) ennek az ellenkezője is igaz! Hátrányaként a nagyobb méretből adódó nagyobb tömeg róható fel, de ez a korszerű anyagoknak és technológiáknak köszönhetően egyre kisebb mértékben jelentkezik.
All-mountain/Trail
Full-telós kerékpárok, az XC-nél nagyobb, 120-150 mm-es rugóúttal.
Ezek a bringák az élményről, az örömbringázásról szólnak! Elég könnyűek ahhoz, hogy bármelyik hegyre feltekerjünk velük, - még ha kicsit lassabban is jutunk fel, mint egy XC géppel-, lefelé viszont a nagyobb rugóútnak köszönhetően sokkal keményebb ösvényeket is „bevállalhatunk”, - természetesen megfelelő bringa kezelési technikával!
Dirt Jump
A Dirt az extrém bringázásnak azon ága, amikor a biciklis épített ugratókon, ugratósorokon mutatja be a tudását, a levegőben különböző trükköket, kunsztokat végrehajtva.
A Dirt bringa ehhez az extrém igénybevételhez lett tervezve, merev vázas, többnyire első teleszkóppal, de újabban egyre népszerűbb a merev villás változata is. A kerékpárnak bírnia kell a több méterről történő leérkezeseket (a sikerteleneket is), ezért a váznál és az alaktrészeknél is az erősség, tartósság a legfőbb szempont. Ezeknek a követelményeknek megfelelően a Dirt bringáknál nagy arányban használnak acél alkatrészeket az alumínium helyett, amelyek nehezebbek ugyan, de jobban bírják az extrém terhelést!
Enduro/Freeride/Downhill
150-200 mm rugóúttal rendelkező bringák.
Az Enduro a „még tekerhető” kategóriát jelenti, teleszkópja, ill. váza 150-170 mm utat biztosít, és áttételezése is arra van kialakítva, hogy fel tudjunk tekerni a hegyek tetejére, onnan lefelé viszont gyakorlatilag bármilyen extrém útvonalat választhatunk.
A Freeride gépek a még hosszabb rugóúttal, lejtőzéshez, letörés ugráshoz tervezett geometriával már nem igen alaklmasak síkon, vagy emelkedőn tekeréshez, kizárólag az extrém felhasználásra alkalmasak!
A Downhill bringák sokban hasonlítanak a freeride gépekhez, de geometriájuk kicsit különbözik ezektől. A Downhill( DH) versenyeken nem a stílust és a hatalmas ugrásokat díjazzák, hanem a pálya minél gyorsabb teljesítését, kialakításuknál ezért kizárólag a gyorsaság növelése volt a cél, laposabb szögekkel, hosszabb áttételezéssel.
